Írások: Hókifli
2013.01.11 – Népszabadság online
Kiss Noémi: Hókifli
Hogy lehet két kisgyerekkel ölben írni? Ki hallott már ilyet. Az Írónak magányos kuckója van nagykerekerdőben, tóparton áll a panorámás ház, elhagyott tanyán vályogviskó. Beviszi a kulcslukon a világot, földgömböt forgat a mutatóujján. (Eltörik az ujja, vagy lezuhan a gömb, most hagyjuk.) Minimum korcsolyázhat gondolkodás közben, de legalábbis hosszan szendereghet a cikke fölött, még alhat is írás előtt, senki nem zavar bele. Fotelben születik.
Vegyük úgy, hogy jól megél az ablakán túli balszerencséből. Elég pár kattintás, becsomagolja, kész a regény. Meleg kályha mellett körbeírja a méteres hó örömét, még csak nem is csuklik közben, a megfagyott bárány véres nyakát ki ne hagyja, latyakot varázsol, viharos szelet a fűtetlen városba. Imádja az árvizet, ő igazi katasztrófaturista. Körberepült madáretetőt állít a ködbe, reszkető őzet a fák tövébe. Ilyen gazdag, akkor is, ha panaszt tesz, hogy ő konkrétan szegény. Még hogy ő? Hisz mézeskalács házat vesz a gyerekeknek, krimit árul a kiadóknak. Tenyeréből esznek. Tökéletes életrajzot kerekít egy futballistának. Menő blogger. Kacsát úsztat jégtáblán januárban, vagy egyenesen azt állítja, hogy kinyírták a fehérorosz kormányt. Google-címszavakból építkezik, a háború és a forradalom az éterben semmiség, bármit lehet mondani hotelszobában karosszékből.
Nekem nincs az íráshoz üres bútorom, alkotóházam, egy percem, hogy hópelyhet figyeljek.