Nő olvas, nő ír / Kiss Noémi és Barna Imre

Kiss Noémi: Az elmúlt években e tekintetben változott a legtöbbet az irodalmunk. Sok női szerző tűnt fel, akik fontos és új dolgokról írtak, és népszerűek is. Egész más megvilágításba helyezik a kortárs kánont, vagy igencsak átírják. Korábban erős volt a férfidominancia. Sikerként élem meg a Nyitott Műhely Rózsaszín szemüveg című sorozatát, melyben a női írás hagyományáról beszélgetünk Menyhért Annával, Radics Viktóriával és egy meghívott íróval. Megpróbálunk utánajárni, milyen sajátos és szuverén beszédmódokat alakítottak ki a múlt század alkotónői, mennyire határozzák meg a női szerzők olvasását a férfiak hagyományos szempontrendszerei. Mert az a kérdés: tényleg gicscses-e a női irodalom? Hogy e műveket okoskodó nők és kékharisnyák írják-e, s könyveik nem egyebek, mint unatkozó, macsó szeretőre vágyakozó nők terápiás hasznot hajtó, magánjellegű irományai? Hogy megmondhassuk, hol van a női szerzők helye, megpróbálunk új szemszögből közelíteni hozzájuk, megkeresve erényeiket és gyen géiket; szeretnénk vonzó és elrettentő mintákat találni, női irodalmi hagyományt építeni, egyszóval levenni a rózsaszín szemüveget. Talán nem véletlen, hogy elsőként a fér fiasnak tartott Nemes Nagy Ágnes ről beszélgettünk, de például szó volt már Galgóczi Erzsébetről, „a leszbikus, kommunista” írónőről is és természetesen a legtöbbet olvasott írónőnkről, Erdős Renée-ről. Ők mind igen népszerű szerzők, óriási olvasótáborral. E folyamattól függetlenül viszont úgy látom, az irodalom intézményét még mindig döntően nagy beszédű, alkalmazkodó és sokszor igen figyelmetlen férfiak uralják.