Trans

trans_borito

Cím: Trans
Alcím: Elbeszélések
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2008
Terjedelem: 166 oldal
ISBN: 9631425398
Ár: 1990 Ft.
Online vásárlás

 

Beharangozó:
A nő mint hús, mint szív, mint utazás

A “trans” nagyjából annyit tesz: át. Határokon, nemeken, viszonyokon. Kiss Noémi rendkívül színes és sok nézőpontú elbeszéléskötete. A keleti és a közép-európai bevándorlók vagy csak időlegesen ott-tartózkodók helyzete Németországban éppúgy kirajzolódik benne, mint az ennek kontrasztját képező otthon-lét; a maradás vagy a hazatérés problematikája. Izzóan aktuális európai témák, friss és üde (pontos) elbeszélői nyelv. A megélt és megírt tapasztalatok, a kritikus társadalomszemlélet, a plasztikus ábrázolás, a helyén kezelt obszcenitástól a finom pszichológiai következtetésekig terjedő, sokszínű hang Kiss Noémit az idei év egyik legígéretesebb elsőkötetesévé avatják.

Részlet a Trans című elbeszélésből »

TRANS drámaváltozat »

TRANS fordítások:

 

Kritikák (válogatás)

Margócsy István: Frau Hoffmann meséi
Élet és Irodalom

“Kiss Noémi novellái egészen különös világba vezetik el az olvasót: miközben közvetlenül mai történeteket olvasunk, általában mindig egy fiatal nő kapcsolatairól, kapcsolatteremtési problémáiról, miközben közvetlenül mindennapi jelenségekben gazdag környezetet látunk magunk előtt, s normális, átlagos, ha néha ugyan kissé különös figurákkal ismerkedhetünk meg, állandóan az az érzés támad: mintha a nagy romantikus mesék birodalmában járnánk – mintha folyamatosan csodák járnák át a mindennapiságot. Ezek a nem nagyon bonyolult eseménysorok ugyanis úgy vannak megszerkesztve, úgy vannak elénk állítva, hogy sokkal súlyosabb összefüggésekre hívják fel a figyelmet – a mindennapiság, az úgymond egyszerű történet, a szerelmi kapcsolat mögött állandóan ott riad a nagy szakadék – a mindennapiság burkát (azaz határait) átüti a kapcsolat vonzásának nem racionális, határt nem tisztelő ereje és különössége, s rögtön abban a pillanatban, mikor a kapcsolat princípiumai hatályba lépnek, rögtön megszűnik az egyébként megszokott világ átlagossága, s valami egészen más lép a helyére.”

tovább »

 

Darvasi Ferenc: Olvasónapló: Identitásjátékok, testgyakorlatok
Forrás folyóirat

“A különböző nézőpontokból előadott textusok kizárják az olvasói mindenttudás létrejöttének lehetőségét. Mindössze annyi állítható bizonyosággal, hogy fiatal nők beszélnek hozzánk.”

tovább »

 

Vinczellér Katalin: N, mint…
Prae

“Az alkohol, a drogozás, a heteroszexuális és leszbikus kapcsolatok, a félrészeg aktusok, az utazás, a “B” kezdőbetűs európai nagyvárosok, a meghökkentőnek vagy brutálisnak szánt szituációk leírása mind a hat szöveget átszövik. Akárcsak a nő, az írás, a női írás, a fiktív és a valóságos folyamatos transgressziója, a szöveg általi önmegalkotás és az állandó (ön)reflektáltság problematikája. A H mint néma határ (Megint Én következem) alfejezetének nyitó sorai tökéletesen összegzik ezt a folyamatos önfigyelő és önértelmező viszonyt: “Nincs rajtam kívül más, csak én. Hát ez nem megy, be kell látnom, nem tudom elmondani, hogy volt. Amit el tudok mondani, elmondtam.”

tovább »

 

Németh Zoltán: Penge
Új Szó

“Kiss Noémi Trans című kötetének elbeszélései olyan írások, amelyek hangsúlyozottan kortárs szövegek kívánnak lenni. Ez egyrészt abból a merészségből eredeztethető, ahogyan bizonyos témákhoz nyúl a szerző, másrészt pedig abból, hogy milyen témák jelennek meg a kötetben. Minden szövegére egy szinte végletekig vitt játékosság jellemző, amely nemegyszer magával a játékossággal folytatott játékként jelenik meg. Célja nem az, hogy ezzel merész témáit súlytalanná, légiessé tegye, hanem hogy a nézőpontok eltérő lehetőségeit, sokrétegűségét emelje ki.”

 

Balog Ottilia: Hol a határ, ha nincs határ?
Litera

“A szexualitás tematizálása és a határok átlépése minden novellára jellemző.”

 

Karafiáth Orsolya: Transz
Csillagszálló

“Kiss Noémi könyve nem szerethető könyv. Nem is gyomorba vágó. Valahogy túl van ezeken az esetleges megfogalmazásokon. Azt is mondhatnám, hogy nehéz fogást találni rajta. Legalábbis elsőre. Aztán egy éjjel felébredek, és azt látom, hogy az ágyam merő szivárgás, és mintha nem is a saját arcomat viselném. Mintha akit szeretek, egy robot lenne, akit rosszul programoztak be, így nem ismeri az én szótáramat, más nyelvet beszélünk. Ez a könyv a lehetőségek könyve. Szigorúan csak felnőtteknek. Akik ha máshogy nem, legalább gondolatban bele akarnak sodródni a sűrűjébe.”

 

Erős Kinga: Átkelés a szerepeken
Irodalmi Jelen

“Kiss Noémi íróként szerepeket játszik, de nem tud kilépni fantáziája labirintusából, s képzelt világának szereplőiben az esendő embert szemlélni. A trans úgy is olvasható, mint utazás szerepből szerepbe, helyszínről helyszínre, ahol az Én mindent felülír.”

 

Darabos Enikő: Női műanyag fejek elméleti parókában – Kiss Noémi: Trans
Magyar Narancs

“Szép, igényesen tervezett könyv. A borító dizájnja izgató visszafogottsággal kínálja belsejét olvasásra. Odabent viszont valahogy minden zaklatottá válik, és mindvégig ez a meghatározó élmény. A narratológiai zaklatottságot elsősorban a novellák én-elbeszélőjének defetizmusa felől szeretném megvizsgálni.”

tovább »

 

Vita a kötetről

ÉS-Forgács Zsuzsa-vita a Népszabadságban, ami váratlanul sokkal több lett, mint egy irodalomkritika kritikája. Egy mechanizmus mutatta meg magát: hogyan rejtsük el a nemtetsző szólamokat, hogyan vegyül el a megszólalás jogát a Másiktól, aki jelen esetben nő. Mert itt váratlanul fontos lett a felek neme. Hát, lássuk.
1, Rácz Péter írt Kiss Noémi Trans című kötetéről kritikát az ÉS-be (megjegyezném, az ÉS-ben másodszor mennek neki a könyvnek ugyanezen szempontból, bár meg kell hagyni, Margócsy kritikája kevésbé problematikus), többek között ilyet:
Gyakran hiteles és érdekes is, ha nem bújna ki majd mindegyik írásból ugyanaz a szög: az, hogy nő vagyok, nő író (író nő) vagyok. Nem baj ez, bár mint tematikát én magam mindig kevésnek tartottam. Vagy pontosan annyinak, mint hogy egy másik író meg férfi.
2, Forgács Zsuzsa írt erre egy választ, amiben kifejti, nem csodálja, h Rácz Péternek nem hiányzott saját nemének megírása, mivel rendszerint eddig ez történt. Forgács Zsuzsa jól artikulálja a problémát, és teljesen igaza van abban, h azért nem lehet leszólni egy írót, mert számára a női lét fontosabb téma. Mert Kiss Noémi szövege rengeteget mond a nemiségről, szexulitásról vagy a testről, de hasonlóan sokat az idegenségről, a kultúraközöttiségről, a nyelvről vagy a párkapcsolatokról. Szerencsére vagyunk egy páran, akiknek viszont fontos, hogy most már végre pirulás nélkül nézhessünk rá a világunkra nőként, mivel ez a látószög és szemléletmód kimondva-kimondatlanul mostanáig csak a “tűrt” kategóriába tartozott, mint ami másodosztályú, érdektelen, és úgy általában mihaszna időtöltés bíbelődni vele. Emberként, íróként, művészként és filozófusként élni és írni elsősorban annyit jelentett, hogy férfi normák szerint élsz, gondolkozol, és férfi ideálokat valósítasz meg. A nembeliségem szerinti írás mindeddig elsősorban férfi írás volt.
3, A választ nem akarta közölni az ÉS, mivel Kovács Zoltán szerint félreolvasott valamit Forgács. Ezután hosszas, egymást nem kímélő vita alakult ki. Megérzésem szerint ennek a vitának van előzménye, sőt, nagyonn összeget tennék rá, h nem szívlelik egymást a felek. De ennek nem szabadna látszódnia egy lapnál. Persze az is vicces, ahogy egymást védik az ÉS szerkesztői. Nehéz, és egyáltalán nem korrekt megoldás.
Az tény, h Kovácsék ebben az ügyben nem vették figyelembe Forgácsot, ami érthetetlen. Forgácsnak ez a sora tetszett a legjobban: Álmomban két férfi voltam és játszottam egymással. Hehe.

tovább/forrás »



Leave a Reply