Mez\u00edtl\u00e1b r\u00e1g\u00f3zik. A mellette \u00e1ll\u00f3 nyal\u00f3k\u00e1t majszol \u00e9s hangosan nevetnek. Az \u00fat ment\u00e9n az ujjaik k\u00f6z\u00f6tt tartj\u00e1k a nyers te\u00e1t zacsk\u00f3ban. Xinaliq, a hegyi falu fel\u00e9 k\u00f6zeled\u00fcnk 2300 m\u00e9ter magasan egy szurdokon \u00e1t. Test\u00fckkel sorfalat h\u00faznak a szerpentin mellett. De \u00e9n akkor m\u00e1r sejtem, hogy \u0151k azok, itt a j\u00f6v\u0151 gyerekei villantanak bok\u00e1t. Hamarosan sz\u00e9tsz\u00e9lednek, futnak fel a kaptat\u00f3n, meg sem kottyan a csontjaiknak, pedig nem kocognak. Iszony\u00fa gyorsak, \u00e9s sud\u00e1rak, \u00e9s kedvesek, mindk\u00e9t l\u00e1bfej\u00fck a leveg\u0151ben. A volt Szovjetuni\u00f3 levedlett orsz\u00e1g\u00e1ban utazunk, veri a porfelh\u0151t az abroncs, alig b\u00edrja a meredek szikl\u00e1kat az Uaz. Azerbajdzs\u00e1n olyan, mintha a vil\u00e1g v\u00e9g\u00e9re jutottunk volna. Ez a vil\u00e1g v\u00e9ge pedig tele van rem\u00e9nnyel, \u00e9s \u00e9lettel, hi\u00e1ba \u00e9lnek az itt lak\u00f3 emberek t\u00f6bb ezer \u00e9ves elz\u00e1rt hagyom\u00e1nyok k\u00f6z\u00f6tt. Aranykez\u0171 n\u0151k kend\u0151ben, eg\u00e9sz nap a h\u00e1zban, gyapj\u00fat fonnak, a konyh\u00e1ban szamov\u00e1rt t\u00f6ltenek, sz\u0151nyeget k\u00e9sz\u00edtenek, a f\u00e9rfiak p\u00e1sztorok \u00e9s \u00e1llatkeresked\u0151k, keser\u0171 doh\u00e1nyszag\u00faak \u00e9s ost\u00e1bl\u00e1n j\u00e1tszanak. Nom\u00e1d s\u00e1truk van odafent, ott nem marad m\u00e1s sz\u00f3rakoz\u00e1s.<\/p>\n