Írások: Szendrő és Szalonna

2014. november 03. – Műút online

 

Kiss Noémi: Szendrő és Szalonna

Rég jártam Miskolcon, kedvenc városom, vas és fém, a cementgyár és az Avas látványa, mint aprócska karácsonyfaégők a reggeli, sárgás ködben. Az első csók a református temetőben a fatemplomnál, egy sírkövön. A Hejő szagos büféi, ötforintos vécéhasználattal — kiömlött körtepálinka a küszöbön, a sovány macska felnyalja, utána virslit is kap. Alvó vasvillák és gereblyék az útpadkán, csillog rajtuk a közmunka. Még nem kaptak utasítást. Vagy éppen cigarettaszünetük van, cigi nélkül.

Csak átutazóban vagyok, a büfében majd egy szelet csokit veszünk. Az autópályáról kivezető utat Tornyosnémeti felé építik — a valóság kő és vakolat, a plakátok (önkormányzati választások lesznek) fejlődő városról beszélnek, zöldről, adósság nélküli gazdagságról, „jobb jövő, tisztogatás, lakosságcsere”. Harapós kutyák, elszakadt nagymagyarország, gépnarancs. Konfuciusz intézet nyílt. Üvegpaloták, gyorsplázák.

tovább »

  • ko_nol
  • ko_nol2
  • ko_nol3


Comments are closed.