Tanulmányok: Janikovszky Éva

Kiss Noémi: Janikovszky Éva Felnőttek iskolája
Janikovszky Éva és a meseírás

Támogatott szerző volt, szocialista lányregényekről váltott a mesékre. Milyen szerepe volt az életében és a műveiben az államszocializmusnak? És mi máig tartó sikerének és szerethetőségének a titka?

 

Alapítvány, meseíró pályázat és általános iskola is viseli nevét. Hatvanas és hetvenes években írt könyvei sorra jelennek meg, legutóbb japán, portugál, olasz és észt nyelven. Mégsem szereplője a mai reprezentatív irodalmi kánonoknak. A Móra Kiadó (melyet jelenleg az írónő fia vezet) és gyermekkönyveinek piaci sikere tartja őt életben, elemzések – leszámítva gyermekirodalmi szakkönyvek néhány bekezdését – nem születnek műveiről, kultusza mondhatni az óvodai-iskolai vagy a szünidős élet része. Vajon azért alakult ez így, mert meséket írt, s a mese nem “magas, reprezentatív, egész nemzetet érintő problémája az irodalomtörténetnek”; hanem a gyerek, a család és a pszichológia ügye? Vagy mert könyveiből mégiscsak száll a szocialista por?

A fordulat, Éva!

Aranyeső (1962) című lányregényét didaktikus frázisok uralják, megfogalmazásai egyértelmű sugallatok. A regény azt állítja, minél nehezebb egy munka, mondjuk a sofőré, annál jobb neki az élete. A pályaválasztás előtt álló főhős, Ágnes jobban is teszi, ha nővérnek áll, nem pedig kozmetikusnak, mert az előbbi nehéz és sokkal felemelőbb foglalkozás a nőnek. Hajat mosni, bajuszt tépni, az túl polgári buhera, csak a hamis külcsínről szól. Így nem is csoda, hogy udvarlója, András, aki természetesen gépkocsivezető, lebeszéli Ágnest, ne sminkelje magát, különben kiábrándul belőle. Ágnes végül nővér lesz. Példás magatartású. Csakúgy, mint két évvel korábbi regénye, a Szalmaláng (1960), az Aranyeső is a magyar szocialista ifjúsági irodalom egyik emblematikus alkotása, fő exportcikke: a magyar kiadással egyszerre jelenteti meg fordításban a keletnémet Kinderbuchverlag. A borítékolt “siker” és a programszerű irodalomszervezés a korszak sajátjai, főleg, ha megbízható szerző írja a könyvet.

Csakhogy Janikovszky mintha túlmutatna ezen a sémán. Egyszer csak abbahagyja a lányregények írását, és egészen más hangon kezd el beszélni. Az elkövetkező évektől gyerekmonológokat ad ki, melyekkel maradandó sikert arat az olvasók körében. Szerethető íróvá válik, és a monológ formája, úgy tűnik, jól beválik számára, e szerkezet mintájára születnek a következő évtizedek sikerkönyvei is.

tovább »

 

Megjelent: Magyar Narancs online 2012/16. (04. 19.)



Leave a Reply